Önöknek kérjük a sajtószabadságot, nem magunknak

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Megtorpant a reformfolyamat

Most egy kicsit haza fogok beszélni, hiszen sajnos nem csak a sajtószabadság mai világnapján esik szó az újságírók függetlenségéről, munkakörülményeinkről, öncenzúráról, nyomásgyakorlásról.

Egy ideális világban – vagy legalábbis egy normálisan működő országban – évente egyszer kellene, hogy szóba kerüljön a sajtószabadság. Világszerte május harmadikán emlékeznek meg a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, és ekkorra időzítik a média helyzetéről szóló felméréseket is. Szlovákiában ez sajnos nem valamiféle nehezen megfogható, elvont téma, mint mondjuk Norvégiában. Nálunk 2018 óta meghatározza a közbeszédet a munkája miatt meggyilkolt Ján Kuciak oknyomozó újságíró, és az a jelenség, amelyre az ő halála hívta fel a figyelmet. A korrupt, urambátyám rendszer, amely nem volt képes megakadályozni, hogy a kettős gyilkosság megtörténjen.

Alig két héttel a brutális kivégzés után Robert Fico a népharag miatt lemondott, és bábját, Peter Pellegrinit helyezte a miniszterelnöki székbe. A gyilkosság megrendelőjének hitt Marián Kočnert azóta sem ítélték el, Pellegrinit, a megválasztott államfőt pedig a jövő hónapban iktatják be hivatalába.

A két fiatal halálával beindult reformfolyamat Szlovákiában – úgy tűnik – most egy időre legalábbis megtorpant. Ismét Robert Ficónak hvják a miniszterelnököt, aki az orbáni útra tér: igyekszik felszámolni a kormánnyal szemben kritikus sajtót, és meg akarja kaparintani a közszolgálati rádiót és televíziót. Zuzana Čaputová államfő ma a világnap alkalmából rámutatott: a média megfélemlítése és politikai ellenőrzés alá vonása összeegyeztethetetlen a demokráciával. Az újságírók elleni támadások szintén elfogadhatatlanok, különösen a hatalom birtokosainak részéről, jelentette ki a köztársasági elnök.

Az RTVS levelét megírta

Közben a Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) munkatársai ma levélben szólították fel a parlamenti képviselőket, hogy ne szavazzák meg a közmédiáról szóló új törvényt.

A levélírók szerint az STVR-ről szóló törvényjavaslat kétségeket ébreszt az objektív tájékoztatás és az egész közszolgálati média jövőjét illetően. Rámutattak, hogy a tiltakozást a közszolgálati televízió és rádió több száz alkalmazottja írta alá.

Kérdés, mit ér egy ilyen, észérveket felvonultató, a demokrácia és a sajtószabadság iránt őszintén aggódó levél a kormánykoalíciót kepviselő honatyáknak. Még ha fel is keltené némelyikükben az emberi vagy szakmai lelkiismeretet, a Smer, a Hlas és az SNS képviselői nem esküjüknek megfelelően, hanem párthovatartozásuk szerint fognak szavazni, amikor kivégzik a közszolgálati sajtót Szlovákiában.

Lefelé a lejtőn

A szabad sajtó biztosítja a nyilvánosságot, ami a hatalom egyik legfontosabb kontrollját jelenti, mert képes számonkérni a választott vezetőink tetteit. Tudatosítanunk kell, hogy ha a sajtó nem szabad, az ország népe sem lehet az.

Egyetlen év alatt 12 hellyel csúszott vissza Szlovákia a sajtószabadság-ranglistán, derült ki a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet összegzéséből. Ők 22 éve rangsorolják az egyes országokat aszerint, hol milyen a sajtó helyzete. Jelenleg a 29. helyen állunk világviszonylatban, ami még mindig „kielégítő” sajtószabadságot jelent, legalábbis a jelentés szerint. A sajtó helyzetének értékelése kapcsán a szervezet kiemeli, hogy politikai nyomás alá került a Markíza televízió és a közmédia. „Az újságírók ellenséges közegben dolgoznak, és mind a köz-, mind a magántulajdonban lévő média továbbra is kiszolgáltatott” – fogalmaz jelentésében a Riporterek Határok Nélkül. Egyértelműen megfogalmazzák a jelenlegi kormány szerepét is a sajtószabadság romlásában.

Az unió legtöbb tagállama megelőz bennünket, és még az sem ellensúlyozza ezt a szégyenletes lecsúszást, hogy a szomszédos Magyarország nálunk sokkal rosszabbul áll, a 67. helyezést érte el. Persze ott már az Orbán-kormányok befejezték a közmédia elfoglalását, ezt a folyamatot nálunk még csak most kezdik Ficóék.

És ebben a történetben sajnos vannak néma cinkosok is, akik már dörzsölik a kezüket. Ők a sajtószabadság szlovákiai magyar sírásói.