December ötödike hamis fanfárjai

Örömtüzek gyúlnak december 5-e kapcsán a politikai jobboldalon. Mint a mesében: 2004-ig a nemzetellenes gonosz erők megakadályozták, hogy végre mindenki magyarnak vallhassa magát, de jött a Fidesz és a kettős állampolgárság megadásával kiteljesedhettek az addig elnyomott érzelmek. Bullshit!

 „Levertük a lakatot Magyarország kapujáról”, így a miniszterelnök. A Magyar Nemzet örül, „jó látni, hogy kilenc esztendő alatt mennyit fordult a világ”. Nagyot álmodtak ööö trollkodtak fruzsináék is, ontották ki magukból a posztokat, kivetítették vágyaikat „kialakulóban van egy nemzetpolitikai konszenzus” (WTF???) a másik bólintana és lájkolna a hírre (ROTFL!!!), hogy ünnepélyes állampolgársági esküt tett az ötszázezredik külhoni magyar kérelmező. Bayer megint csak Gyurcsányig jut el. Íme a NER és a Valóság sokadik találkozása, valami miatt nem érzik jól magukat, pedig hát Lúzernagyi után itt van már Lúzerpapi is. 

Rossz hírem van fideszes barátaimnak: nem Gyurcsány, nem is az SZDSZ, vagy a liberálisok és a szocialisták, hanem ti, nemzeti érzelmű hazaffyak, nacionalista agymosott polgártársaim kúrtátok el a történetet. Nem is kicsit, nagyon. E posztban bemutatom, hogy a kettős állampolgárság (KÁP) nagy barátai korábban Gyurcsány Ferenc álláspontját vallották, felsorolom és megcáfolom a legnagyobb legendákat határon túli magyarok (hatuma) témában, végül röviden bemutatom, miért szenvednek ma politikai skizofréniában a KÁP támogatói, propagandistái.

Orbán Viktor első kormánya (1998-2002) nem támogatta a kettős állampolgárságot

2004-ben a Fidesz beáll Patrubány Miklós (VMSZ) akciója mögé

2010-ben elfogadják a kettős állampolgárságról szóló törvényt

2013-ban 500.000 hatuma rendelkezik magyar állampolgársággal

Minden ötödik hatuma kettős állampolgár

Who the fuck is december 5?

Nem sok embert hoz lázba

a határon túlon ez a december 5-e és a KÁP miatti sírás a kormányzati propaganda által sulykolt, mindent felülmúló diadalmenet ellenére sem. Ukrajna, Ausztria és Szlovákia magyar nemzetiségű lakóinak nem osztottak lapot, Vajdaságban nem számottevő az érdeklődés, egyedül Erdélyben/Romániában mutatkozik némi lelkesedés a pesti  agymosás iránt. Ha ma valaki kimenne egy tetszőleges hatuma városba és megkérdezné az utca emberét a 2004-es népszavazásról talán egy ember tudná, miről beszéltek. Némi szöveges magyarázat után, kis jóindulattal tán öt embert, ha érdekelne a téma. Kíváncsi vagyok, akik ma a fanfárokat fújják, vajon emlékeznek arra, hogy a Fidesz kezdetben a kettős állampolgárság ellen kampányolt? Ha igen, vajon hogy tudják összeegyeztetni a mai nemzetegyesítő bullshitgenerátort kedvenc és reflexiók nélkül szeretett pártjuk pusztán hatalomtechnikai lépésével?

Nem a MAZSIHISZ-t, hanem az MVSZ-t

illeti meg a Hősök tere október 15-én, legalábbis Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke szerint - ekkor 2004-et írunk. Végül mindkét szervezet megtarthatta nagygyűlését, az MVSZ elindította a kettős állampolgárság megszerzéséért folytatott kampányát.

A Magyar Nemzet Fidesz-közeli napilapban Patrubányról ebben az időben csak úgy lehetett írni, mint román szekus, a Fidesz számára nem kívánatos személynek minősült. 2004 nyarán még Kövér László, Németh Zsolt az MSZP-hez hasonló érvekkel léptek fel a kettős állampolgárság ellen. Az MVSZ kampány beindulása után a fideszes ellenérvek fokozatosan elmaradtak, és miután a párt látta, hogy az aláírásgyűjtő akció sikeres, egyszerűen az akció mögé álltak. Egy évvel később, a kettős állampolgárság egyik legnagyobb ellenzője, Kövér László Erdélyben kikotyogta, hogy csak azért álltak a kettős állampolgárság mögé, mert belátták: a nemet nehéz lesz megmagyarázni szimpatizánsaiknak.

Jellemző a magyar közélet radikalizálódására, hogy a 2004-ben még nettó injekciósnak tartott MVSZ-féle érveket ma már kormánypárti politikusok és közírók szájából, tollából halljuk-olvassuk vissza. 2004-ben az MVSZ szerint a lehetőség „egy védelmi ernyőt, egy közjogi szintre emelt köteléket jelent az elszakított sorban és hátrányos helyzetben élő magyarok számára.”  2004-ben az MVSZ a Fideszt (!), Tőkés Lászlót (!!) és a Magyar Postát (!!!!) is támadta akciójuk ellenzése miatt. Ráadásul a kérdés abszolút nem volt központi témája a magyar belpolitikának, ez akkor kifejezetten radikális jobboldali követelésnek számított, sokan túl nagy ajándéknak tartották volna.

Mai fejjel egészen hihetetlen félelmek uralkodtak erdélyi magyar és magyarországi oldalon is. Sokan egyfajta erdélyi magyar exodustól tartottak, és ha most eszünkbe jutnak a jelenlegi nyugat-európai félelmek a kelet-európai bevándorlókkal kapcsolatban, beláthatjuk: ezek a félelmek nem voltak alaptalanok. Akkor sem balliberális ármányról, suttogó kampányról volt szó, egy ponton maga Tőkés László is ezen az alapon ellenezte a kettős állampolgárság megszerzését, kérte az Erdélyi Nemzeti Tanácsot, hogy törölje a KÁP támogatását. De hasonlóan cselekedett Ágoston András vajdasági politikus is.

Idézek egy korabeli felmérésből a romániai Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja (CCRIT) adatai alapján:

Hogyan befolyásolná életét, ha megkapná a magyar állampolgárságot?  
– valószínűleg átköltöznék 19,8% 
– gyakrabban és huzamosabban tartózkodnék Magyarországon 32,9% 
– nem valószínű a változás 33,2% 
– nem tudja / nem tudja elképzelni 14,1%

A kivándorlás azért volt legkritikusabb pontja a KÁP intézményének, mert ettől függött sok más, pl: adózás, szavazás – kérdés is: attól függ, hol az állandó lakhelye a kettős állampolgárnak, mondták akkor. Azóta tudjuk: ahogy a horvát nacionalista Franjo Tudjman hatalma bebiztosítása érdekében adta meg a vajdasági horvátoknak a horvát állampolgárságot, úgy Orbán Viktor sem a nemzet egyesítésének bűvös sapkjától vezérelve döntött egy politikai futóbolond által kezdeményezett népszavazás felkarolására, hanem színtiszta hatalomtechnikai okok miatt, erről később Mikola István beszélt nyíltabban. Persze, az agymosottaknak a tények nehezen kezelhető dolgok, főleg, ha a Pocakos Tábornok mondja, akkor az úgy van, Simon says ugorj a kútba.

Ordas hazugságok tömege

amit ma a KÉP témája körül a kormánypárti propaganda szajkóz. Nem igaz, hogy 1990-től a mindenkori magyar kormányok nem törődtek volna a határon túli magyarokkal. A visszakereshető tények ellenében, aki mást mond: hazudik.

A mai kormánypropaganda állításával ellentétben nem igaz, hogy tabu téma lett volna a határon túli magyarok ügye. A hetvenes, nyolcvanas években kifejezetten értelmiségi esemény és állandó program volt a környező országok magyar közösségeinek látogatása.

Nem igaz, hogy tabu téma lett volna Trianon témája, a történész-társadalomban már a hatvanas évektől kezdve legitim vitákat folytattak le a békeszerződésről, 1990 után a magyar társadalomra valósággal ráömlöttek a különböző minőségű, Trianonnal kapcsolatos alkotások.

Fabula, hogy a Kádár-rendszer internacionalista politikája miatt „románozzák” az erdélyi magyart, „szlovákozzák” a felvidéki magyart, hiszen már a Horthy-korszak idején az erdélyi területekről áttelepülő magyarokat „románozták”, a Felvidékről áttelepülteket pedig „csehezték”.

Könnyedén cáfolható a legnagyobb mítosz is, hogy itt a baloldal és a liberálisok megint „rárontottak saját nemzetükre” (Orbán V.).A magyar politikai jobboldal együtt a baloldali pártok nagy részével, nem tudja a hatuma helyzetét modern, az Európai Unió kihívásainak megfelelő kontextusban értelmezni. Jellemző példasorozat a látványos kudarcra a semmirekellő státustörvény megszületése, az egyoldalúan bevezetett KÁP-i törvény elfogadása és, paradox módon, ezzel párhuzamosan az autonómia törekvések látványos felkarolása. Ez utóbbi két ügy ellentmondásaira már a kétezres évek elején Markó Béla is felhívta a figyelmet, vajon mennyire könnyíti meg egy bármilyen terület autonómmá nyilvánítása, ha azon egy idegen állam polgárai élnek?

A legnagyobb fail, amit a nemzeti, nacionalista jobboldal elkövetett a KÁP kapcsán, annak filozófiai, eszmei hátterének totális félreértése és elkúrása. A meglévő gyakorlat ellenére – a KÁP-ot általában nacionalista kormányok vezették be a térségben – képtelenek voltak saját nemzeti hagyományaik és gondolkodásuk keretein túl lépni egy modern Európa által kínált nagyobb keret felé. Ha megnézitek a horvát KÁP-i törvényt vagy a szlovák jogkiterjesztést a vajdasági szlovákok irányába, azok nacionalista retorikát, „nemzetegyesítési” bullshiteket mellőzve, úgy fogalmazták meg, hogy benne van a kettős-, (többes) identitásra való jog, amely szerencsésen összefonódik a modern európai multikulturális eszmékkel. A magyar KÁP törvényből és filozófiai hátteréből ez a kozmopolita dimenzió hiányzik, ezért

őrült skizofrén állapot lehet manapság Tempetőfinek lenni.

Gondoljatok bele: a mai magyar nyelvben Magyarországon mindenki magyar, a magyar politikai nemzet tagja, mondja a kormány. Sőt, e politikai közösség határa nem egyenlő a mai magyar állam határaival, a Fidesz-Jobbik tandem nemzetpolitikája értelmében, a kinti fiókszervezeteken és azok ideológusain keresztül, próbálja politikai közösségekké formálni a határon túli magyarokat is. Csakhogy e kormányzati kommunikáció a szomszédos országok esetében furcsa és következetlen mód feladja a nemzetállami logikát és szlovákiai magyarokról, Felvidékről, erdélyi/romániai magyarokról, székelyekről kezd el beszélni – tudjátok követni?

A gond az, ha a magyar kormány kommunikációja következetes lenne, akkor Romániában mindenki román. Még Tempetőfi, a rommagyarok Lendvai Ildikója is. A nemzetállami logika azonban hősünk számára Magyarországtól elfogadható, Romániától viszont már nem, hogy is mondta Tempetőfi Ildikó legutolsó interjújában: „székelynek születtem, ami kizárja, hogy románnak tartsam magam (...) Romániához való lojalitásom kimerül abban, hogy befizetem az adómat”.

Végül legyünk kritikusak hazafelé is: a liberálisok ott hibáztathatók, hogy az elképesztő munka mellett, amit Magyarország demokratizálódása és európaizálása érdekében elvégeztek, nem fordítottak a hatuma nemzeti identitásának megőrzésére még nagyobb figyelmet, holott kellő történelmi tapasztalással a tarsolyukban erősen várható volt, hogy a témát a nacionalista jobboldal, amint tudja, kisajátítja. Ráadásul ez a káros folyamat azt is jelentette, hogy liberális politikusaink elmulasztották a hatuma érdekek és az európai nemzetközi normák kellő összehangolását, így ez megint csak a 19 századi nacionalista gondolkodást képviselő jobboldal próbálta-próbálja – természetesen: sikertelenül – a kérdésre a választ megadni.

Nem kevés magyar embert ismerek a határon túl, akik a mai fideszes nemzetpolitika nyomulása láttán középső ujjukat mutatják Budapest felé: ti nekem ne mondjátok meg, ki és mikor magyar, mert akkor mostantól kezdve cigány vagyok.

Na ennyit december 5-e hamis fanfárjairól.