Koponyakultuszok a Kárpát-medencében

A Zur Herkunft des Scha:delkults im Neolithikum des Karpatenbeckens címmel német nyelven megjelent mű az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával az Archaeolingua Series Minor sorozatban látott napvilágot - tájékoztatta közleményben a Régészeti Intézet az MTI-t.

Az intézet munkatársai Bátaszék mellett, az Alsónyék-Kanizsa-dűlőben a Kr. e. V. évezredben élt késő újkőkori-korai rézkori, úgynevezett lengyeli kultúra népességének temetőjét és települését tárták fel. "A zsugorított csontvázaknak és a cölöpszerkezetű hosszúházaknak ez a mennyisége egyazon temetőn és településen belül eddig ismeretlen volt az egész európai őskorban" - emeli ki a közlemény.

A temetőben hatalmas mennyiségű leletanyag került elő: hatezer síredény, több ezer hasított és csiszolt kő-, agancs- és csonteszköz.

Mivel feltűnően sok sírban volt megfigyelhető a koponyakultuszra utaló "manipuláció" - hiányzott a koponya vagy nem a szokásos helyén és formában helyezkedett el -, Zalai-Gaál István összegyűjtötte az erre vonatkozó adatokat a korábban kutatott lengyeli temetőkből is, elvégezte ezek tipológiai-kronológiai és társadalomrégészeti kiértékelését. A szerző ugyancsak feldolgozta a Kárpát-medence, Nyugat-, Délkelet- és Kelet-Európa területéről a lengyeli kultúrával egyidős népcsoportok, ahogy korábbi és későbbi időszakok  koponyakultuszára vonatkozó adatokat is.

A közlemény szerint a temetési ceremóniát követően, miután a lágyrészek nagyrészt lebomlottak, a sírt felnyitották, a koponyát kiemelték, s különféle kultikus gyakorlatokat végeztek rajtuk. Egyes esetekben a koponya nem került vissza a sírba, más esetekben visszahelyezték, ám a csontvázhoz viszonyítva "másodlagos" helyzetbe.

Elvégezték az alsónyéki temetőben talált csontleletek antropológiai vizsgálatát is, amely fényt derített az elhunytak nemére, életkorára, betegségeire.

Szembetűnő, hogy a koponyakultusszal kapcsolatba hozható alsónyéki temetkezésekben egy kivétellel nők nyugodtak. Ugyanakkor a zengővárkonyi temetőben, a lengyeli kultúra korábbi periódusaiból származó sírok esetében főként férfiak esetében gyakorolták a koponyakultusz szokását - mutat rá a dokumentum.

Az is megfigyelhető volt, hogy az ilyen sírok többségéből különlegesen gazdag leletanyag került elő, vagyis az elhunytak kiemelkedő szerepet töltöttek be közösségükben.

Zalai-Gaál István végkövetkeztetése, hogy a lengyeli kultúra népességének koponyakultuszában a korábbi korszakokból származó európai kultikus gyakorlat továbbéléséről, továbbfejlődéséről van szó. A koponyák a helyi közösségek tagjaitól származnak, tehát "nem trófeaként használták őket, s feltehetően az ősök kultuszával összefüggő kultikus-vallási tevékenységek, ceremóniák céljaira emelték ki őket a sírokból".

mti/para