Marics Éva euróért tarol

– Éppen a Hernád-parti városban csapattársamtól, Oľga Demikátovától hallottam először, hogy Ausztriából érdek-lődnek irántam. A megmérettetés után a bécsi székhelyű ASKÖ KSK Herz Armaturen vezetői próbajátékra invitáltak. Bizonyítottam, hozzájuk igazoltam – elevenítette fel a kapcsolatteremtést a felső-csallóközi tinédzser, akitől azt is megtudtuk, hogy új klubja a 2006/2007-es bajnoki évfolyamban a tizenkét csapatos, Bundesliga névre keresztelt pontvadászat ötödik helyén végzett. – A vezetők és a szponzor idén előrelépésre számít, hiszen a harmadik hely megszerzését tűzték ki (tizenegy forduló után a 7. helyen állnak – a szerző megjegyzése) célul. Az öt-csapatos honi extraliga eléggé egyhangúnak tűnt. Ennél sokkal változatosabb, erősebb az osztrák Bundesliga, ráadásul a fejlődésem szempontjából sem mellékes, hogy milyen szintű bajnokságban döntögetem a bábukat. Amennyiben eredményesen tarolok, akkor némi zsebpénz is üti a markomat. Az országos válogatott Oľga Demikátovával, aki egykor a Sučany vezéregyénisége volt, szlovák légióskettőst alkotunk a bécsieknél – folytatta helyzetjelentését Éva. Megtud-tuk, a bécsi klubnál prémiumrendszer működik. Minden versenyzőnél van egy úgynevezett középérték, amit meg kell dobnia. Ha eredményes a tekéző, akkor jár a pénzösszeg, ha nem dobja meg, akkor viszont büntetést fizet. A csallóközi kuglizó középértéke egyébként 525 fa. Arra a kérdésre, miért éppen Ausztriát választotta új állomáshelyéül, a következőket vála-szolta: – Bécs közelsége sokat nyomott a latban, hiszen Szencen tanulok. Csupán a bajnoki párharcokra kell kiutaznom. Az ottani körülmények kiválóak, az emberek kedvesek. Német- nyelv-tudásomat is gyakorolhatom. Anyagilag is megtaláltam a számításomat. Az eredményeim is javultak – érvelt a válogatott kerettag, aki az edzé­se­ket éde­sap­ja, Ma­rics Ist­ván fe­l­ügyeletével a nagymagyari tekepályán abszolválja. Kéthetente pedig a szlovák fővárosban az országos válogatott trénere, Anna Martišková irányításával csiszolja tudását. – Az osztrákok nem nevelni, tanítani akarják a légiósokat, hanem rendszeresen a jó teljesítményt várják el tőlünk. Ha nem a reményeik szerint alakulnak az eredmények, akkor azzal igyekeznek feltüzelni, nagyobb erőbedobásra serkenteni, hogy megemlítik 608-fás szlovák csúcsomat, melyet még tizenöt évesen produkáltam. Az idén újabb nagy kihívások várnak rám. Vészesen közeleg az érettségi, utána mindent a sportnak szeretnék alárendelni. Már besoroltak a szlovák női válogatottba, ám korom-ra való tekintettel még öt évig a junioroknál is csatasorba állhatok. A világversenyeken újabb érmekkel szeretném gyarapítani gyűjteményemet. Távolabbi célom, hogy a világ legerősebb bajnokságában, a német Bundes-ligában kapjak játéklehetőséget – tervezgette közelebbi és távolabbi jövőjét Marics Éva.     (ágh)