Kik nézik hülyének a szlovákiai magyarokat?!

Maradjunk egyelőre a pártelnöknél, konkrétan, a Magyar Koalíció Pártja elnökénél, Berényi Józsefnél. Aki eleve gyanús körülmények között került olyan helyzetbe, hogy a pártja és általa is eddigi legádázabbnak tartott ellenségével  - a Híddal - kellett koalíciós (együttműködési) tárgyalásokat kezdeményeznie. Legalább is a párt országos tanácsának szombati összeröffenéséről kiadott közlemény szerint, amely arról tudósított, hogy az MKP elnökeként haladéktalanul együttműködési tárgyalásokat kell kezdeményeznie az egyenrangúság alapján.

A legfrissebb történésekek viszont most már tökéletesen bizonyítják, hogy ez a megbízás meglehetős fenntartásokkal kezelendő. Nevezetesen, hogy itten valamilyen átlátszó parasztvakításról lehet szó, hiszen okkal tűnt gyanúsnak az elmúlt másfél év emkápés kommunikációja ismeretében, hogy a Bugár-féle Híd párthoz egyáltalán közeledhet-e efféle pacifikált alázattal az MKP.

Mivel egyáltalán nem kellett fizetett vagy önkéntes Híd-drukkernek lenni a kétkedéshez, hogy a Bugárékkal szemben eddig táplált programszerű gyűlölködés valami földöntúli ihlet nyomán egyszeriben a szlovákiai magyar közember iránt táplált felelősség motiválta alázattá szelídült. Vagyis, hogy csakis és kizárólag azért ajánlkozott föl az MKP Országos Tanácsa, hogy jót tegyen a szlovákiai magyar választókkal..,

A keddi események természetesen az efféle hiú ábrándokat, sőt, lázálmokat eloszlatták. Mégpedig sajnos – vagy hála az égnek - azért, mert az MKP korifeusainak - közülük is a leginkább illetékes Berényi Józsefnek - arra sem volt türelmük, hogy megvárják annak a konkrét tárgyalásnak a kudarcát, amit Bugár november 11-re ajánlott az ő kezdeményezésére válaszolva.

Bugár ajánlata arról szólt, hogy tessék, üljünk tárgyalóasztalhoz és a politikai realitásérzék jegyében beszéljük meg, miként lehet együttműködni. És egy parlamenti párt elnökeként felajánlotta egy parlamenten kívüli párt politikusainak, hogy induljanak a március 10-én esedékes előrehozott parlamenti választásokon a Híd választási listáján.

Berényi erre, szinte perceken belül mintegy visszakézből közölte: „Sajnálattal tapasztalja, hogy a válaszlevélben – ultimátumszerűen - az MKP politikusainak a Most-Híd választási listáján való indulása elfogadásához kötik tárgyalási (?) meghívásukat.“

Kétségkívül tökös replika ez. Csakhogy sokkal átlátszóbb a trükk, mint ahogy első látásra tűnik.

Elég csak azt tudatosítani, hogy egy parlamenti és egy parlamenten kívüli párt vitájának vagyunk a tanúi. Csupán másfél évvel kell visszatekinetni a szlovákiai magyar párttörténetbe és nyilvánvalóvá válik, hogy 2010-ben, amikor nem a Híd, hanem, az MKP volt parlamenti párt, vagyis Csákyék, azaz Berényiék érezték magukat a körön belül, miként viszonyultak a Híd választási koalíciót meglebegtető kezdeményezéséhez.

A feledékenyebbek kedvéért: el lett küldve melegebb vidékre a Híd. Úgy, ahogy van, vagyis szóba sem jött még a lehetősége sem, hogy a Híd politikusai esetleg felkerülhetnek az MKP választási listájára.

Hülyeség és abszolút képmutatás is lett volna egyébként az efféle szövetkezés, hiszen a pártszakadás előtt, közben és után az MKP-ban nem voltak gyűlöltebb politikusok Bugáréknál. És ez így volt mostanáig, egészen az MKP OT szombati döntéséig. Amely, immár okkal sejthető, éppen olyan képmutató parasztvakítás volt, mint amilyennek látszott. Magyarán, csak arról szólt, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzák a Híd politikusait. Akikről egyébként ugyancsak elmondható, tökéletesen tudatában voltak, hogy az MKP politikusai inkább virtuális öngyilkosságba menekülnek, mint hogy lepaktáljanak velük...

Ilyen alapon, tetszik-nem tetszik, el kell gondolkodnia a gondolkodásra képes és hajlandó szlovákiai magyar választónak azon, vajon melyik pártnál maradt most már a Fekete Péter? Melyik párt politikusai gondolták komolyan az esetleges együttműködést? Melyik párt politikusai viselkedtek eleve agresszív kismalacként?

Befejezésként lássuk, különb-e egy politológus bármelyik politikusnál. Elvileg egyértelműen különbnek kellene lennie, de legalább is másnak. Hiszen egy politikus eszköztárába tökéletesen belefér, mondhatni legitim eszköz a képmutatás. Már, ha nem gyermeteg meg átlátszó. Egy politológus azonban nem követhet el nagyobb baklövést annál, mint, hogy képtelen legalább tárgyilagosnak látszani. Nos, egy szlovákiai magyar politológus a következőket bírta nyilatkozni hétfőn az Új Szó hasábjain arra a kérdésre válaszolva, hogy miként állt helyt a Híd kormányzati szerepkörben:

„Alapszlogenjük az volt, hogy meghozzák a magyar–szlovák megértés korát. Bárki láthatja, 2010 júniusától ez nem jött be. Sőt! Fico lehetőséget kapott a visszatérésre.“

A válaszadó politológus neve: Öllös László.

Talán nem idokolatlan most már feltenni a kérdést: Vajon kik nézik hülyének a szlovákiai magyar választókat?!

Válasz esetén a tényleg hülyék kíméljenek:)