Pofon a ringyók arcán

Kezdjük azzal, hogy ne legyenek illúzióink, Iveta Radičová nem fog nyerni, a mostani választás csak arra volt jó, hogy azok, akik egy normális országban szeretnének élni, megnyugtassák a lelkiismeretüket.  

Hogy azok, akik egy normális országban szeretnének élni, ahol a nacionál-hajcihő csak szépségflastrom a heggyé tornyosult állami rablás és klientelizmus orcáján, megnyugtatták a lelkiismeretüket, mégsem egy velejéig hiteltelen, poszton élősködő lakájra adták szavazatukat, aki a jóságos Mikulás szerepében tetszeleg. Sőt, hogy biztosak voltak benne, nem ő kapja meg a le nem adott szavazatukat.

Ennyi várható el maximum az épelméjűbb polgároktól. De legalább egy gesztus, egyben jelzés, hogy nem mindenki hülyült meg teljesen Fico sikerkorszakától. Mikloško százalékai nem vehetők komolyan, a támogatottsága eleve gyönge lábakon áll, főképp azért, mert még a KDH-t is megosztja, egy tősgyökeres, Hlinkás KDH-s inkább beveszi az ostyában Gašparovičot, maximum fintorog, mintsem, hogy az ízlésének és toleranciájának túl modern Mikloško mellett voksoljon. A többi jelölt pedig szlovákiai magyar szempontból nem releváns.

Jókat mosolyogtam a héten azon, hogy a Számvevőszék, azaz a Legfelsőbb Ellenőrző Hivatal a Közbeszerzési Hivatal jelentésére vár Janušek miniszter tenderügyében, de úgymond, amit Angyal Béláéktól kaptak, az nem kielégítő, további részletes lajstromot kérnek a vélt-valós hibákról, merthogy egy csomó mindenre nem kaptak választ...

Húzódik az egész, mint a takony, olyan érzése van az embernek, hogy megint nem derül ki semmi, mindenki a másikra mutogat, sőt Csáky Pál olyasmit is rebegett a héten, hogy jó lenne, ha Angyal ebben a helyzetben felfüggesztené a párttagságát. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy necces lett a fiú hirtelen, sőt emkápés megítélés szerint mintha inkább kiszolgálná a Smert és a kormánykoalíciót, azaz nem eléggé karakán a fellépése. Akkor ejtsük tehát. Azaz: ne szolgáltassunk alapot arra, hogy Angyal kapcsán megint az MKP-ra lehessen mutogatni, merthogy a kedvenc érv, hogy lám lám, de hiszen ellenzéki jelölt ül a kényes poszton, ez is bizonyítja, hogy mi nem minden ellenőrző mechanizmust tartunk a kezünkben. Ettől függetlenül egyre büdösebb és alibistább az egész ügy, mit mondjak, nem szeretnék Angyal helyében lenni... A posztja maga egy ütközőpont, hivatalfüggetlenség ide vagy oda...

És ezen a ponton térnék vissza megint az elnökválasztásra, mert egy olyan országban, ahol Fulla mára műkincsnek számító festményéért fizetnek ki árverésen milliókat, de ahol ebben a sorrendben a második legdrágább „kép“ Janušek miniszter tenderes logója, olyan, amit a lányom hatévesen, körzővel megrajzol, egy olyan országban, ahol az ún. szociális vállalatoknak százmilliókat fizetnek ki, de amely vállalatok mindenféle effektív eredmény nélkül kezdetnek tízmilliós terepjárókat vesznek ebből, hogy majd ezzel furikázzák a közhasznú munkásokat, és amely cégek több százezer koronányi eurót vesznek fel ugyanebből a pénzből tanácsadás címén – márpedig, ha rákérdeznek náluk, konkrétan mit is tanácsoltak a százezrekért, akkor fityisz a válasz-, nos egy ilyen országban Iveta Radičová választása nem csak egy voks a művelt, toleráns, számonkérő, nem herdáló, nem demagóg oldal mellett, hanem értékrendbeli különbség. De még csak nem is világnézetbeli. Azaz, akarjuk-e, hogy a nekemista, talpnyaló, helyezkedő, a demokráciát csak pimaszul a saját zsebére játszó banda továbbra is dáridózzon? Akarjuk-e, hogy ehhez csendben asszisztáljon egy lakáj? Akarunk-e manipulatív gyűlöletkeltést, célzatos csúsztatásokkal operáló, kirekesztő kormánydemagógiát,  de ehhez  a kritikus pillanatokban sunyító államfőt? Akarunk-e továbbra is olyasvalakit, aki a győztesekre épített, mindig is, továbbra is, és akinek minden megnyilatkozásából, hétköznapi viselkedéséből is csak az elvtelen nekemistaság, a vegytiszta önzés sugárzik, akitől – az összes lózungja ellenére- a mindenki képviselete, a szociális integráció oly távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől.

Tegnap azt mondta nekem valaki: elég lesz majd a második fordulóban Radičovára szavazni, meg az elnöki jogkör úgysem olyan fontos, hogy ezért már tegnap is megérte volna. Nem volt igaza. Igenis megérte, és a második fordulóban méginkább meg fogja érni. Még ha Gašparovič nyer is, ami immár minimum kétséges. Mert, ha az értékrendet vesszük, jobb- és baloldaltól függetlenül, jelképesen sokkal többről van szó. A régi, beteges, korrupt, husáki gondolkodás és a rendszerváltást tiszta szívvel óhajtók és végigküzdők harcáról. Mert a jelképes pofont mindenképp megérdemli már a lakáj, de az őt kitartó urak is. A figyelmeztetést, hogy egy bizonyos ponton túl már nincs mértéke a prostitúciónak, nyolcvankilencig visszamenőleg sem.

(Ha pedig Radičová mégis nyerne, akkor tévedtem, de én lennék a legboldogabb.)

  hozzászólás