Somorjai riporter a TV2-ben

O Somorjai magyar gimi, érettségi, szavalóversenyek – eddig követtem az életpályádat. Mi következett ezután?

– Egy ideig előadóművész, színésznő szerettem volna lenni. Ezért Magyarországra költöztem, ahol a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem kommunikáció-magyar szakon, miután a színművészeti nem jött össze. Már ekkor volt lehetőségem beleszagolni a tévés és rádiós világba, természetesen csak gyakornokként. Aztán hirtelen az Indonéziához tartozó Bali szigeteken kötöttem ki.

O Hát ez jó nagy ugrás. Miért éppen ott?

– Harmadéves egyetemistaként világot akartam látni, némi pénzhez jutni. Egyik barátnőm révén gyermekfelügyelő lettem Indonéziában, vagyis bébiszitter. Először metakommunikációt használtam, vagyis kézzel, lábbal minden lehetséges eszközzel magyarázkodtam. Aztán a rám bízott gyerkőcök, a szülei meg én is egyre jobban megértettük egymást. Angolul. Sokat jártam az üzleteket, s itt ismerkedtem meg a magyarországi Bahia cég tulajdonosával, aki azonnal állást ajánlott. Legyek a távol-keleti beszerzőjük és üzletvezetőjük, merthogy olyan szerettel és kíváncsisággal nézegettem az árukat, hogy szerinte engem az Isten is erre a szakmára teremtett. Némi gondolkodás után elfogadtam az ajánlatát. Sokat utaztam, bebarangoltam Indonéziát Thaiföldet, érdekes embereket ismertem meg, csodálatos kultúrákkal találkoztam, csodás helyeken jártam.

O Tavaly aztán újabb nagy ugrás következett. Indonéziából, és a Bahia cégből a magyarországi média világába csöppentél. Hát ez meg hogy történt?

– Ezt is részben a Bali szigeteki tartózkodásnak köszönhetem. Ott ismerkedtem meg Bombera Krisztinával, aki éppen Indonéziában forgatott, jelenleg már New Yorkban él. Sokat beszélgettünk, elmondtam neki őszintén azt is, hogy az üzlet és az üzletkötés izgalmas, szép, csak engem nem tesz boldoggá. Néhány nap után már meggyőződéssel állította, hogy tévériporter lehet belőlem, mert engem csak az a szakma és hivatás tehet boldoggá. Felhívta Hadas Krisztinát, a TV2 egyik vezetőjét, aki rövid ideig gyakornokként próbált ki. Éppen egy éve pedig szerkesztő-riporterként alkalmazott. Mindeközben megszereztem az egyetemi diplomámat is. Azért is örültem a szerződésnek, mert apukám valósággal belebetegedett, sovány létére több mint tíz kilót fogyott, amikor Bali szigetére kerültem. Izgult, féltett. Most meg majdnem minden este lát, hall, olvassa a nevem. Lassan visszaszerezte normális testsúlyát, javult a kedélyállapota.

O Akkor most már révbe jutottál?

– Dehogyis! Végre olyasmit csinálok, amit imádok. Rém izgalmas, hogy reggel még többnyire nem tudom, hogy miről forgatok, kikkel találkozom. Nemrég a sajnos már elhunyt magyar műszíves műtétjéről készítettem riportot. Ma este pedig Bánsági Ildikóval beszélgetek, új filmjének bemutatója kapcsán. Szóval színes és széles a skála. Vannak természetesen olyan feladatok is, amelyekre napokig készülök, a forgatás is órákat vesz igénybe. Például amikor Rák Vikivel készítettem hosszabb lélegzetűt művészportrét.

O Nem is olyan régen felkaptam a fejem, amikor a botrányairól elhíresült Fekete Pákóval beszélgettél…Kötelező volt?

– Őszintén megmondom, hogy igen, mert az egyik gyakornok munkáját segítettem. A nigériai férfi botrányos kijelentéseit, ízetlenkedéseit ki nem állhatom, mi viszont arról forgattunk, hogy magyar élettársa, Ági várandós, ő és Pákó miként készül a szülői szerepre. Ennyi érdekelt a botrányhősből. A gyermekvárás hetei mindig szépek, izgalmasak, különlegesek. Ezúttal sem volt másként.

O A pestiek fúrásairól, a határon túli magyarokat háttérbe szorítani igyekvő mesterkedéseiről valóságos rémtörténetek keringenek. Te is megtapasztaltad ezt?

– Egyáltalán nem. A TV2 riportergárdája fiatal, ambíciózus csapat, ahol csak a teljesítmény számít. Sosem tapasztaltam övön aluli ütéseket. Egy ideig bosszantott, hogy maguk között Duduczovának hívnak. Én már tizenhat éves koromban hivatalosan kértem, hogy személyimből töröljék azt a fránya végződést. Mondtam is nekik, de a magyarországi kollégáim azt válaszolták, hogy nem csúfolódnak, hanem szeretetből hívnak így, mert ez szerintük sokkal jobban hangzik, mint az Erika. Meg van valami bája is, szerintük. Hiszek nekik, ezért már nem tiltakozom.

O Jársz-e haza, a Csallóközbe?

– Hogyne, elég gyakran, legalább havotna. Jól mondtad, hogy haza, mert én ma is Somroján meg nagyszüleim egykori lakhelyén, Vajasvatán vagyok otthon, Pesten meg itthon. Én érzem a különbséget. Az otthon szeretetét, melegét.

O Szoktál-e még szavalni vagy végképp elbúcsúztál az előadóművészettől?

– Főleg a csodálatos magyar versek a lelkemben élnek. Olykor vigasztalnak, máskor utat, értékrendet mutatnak, új erővel, energiával töltenek fel. Szabad időmben most is mondok verseket, de csak önmagamnak. Önmagam nyugtatására, vigasztalására, szellemi felüdülésére. Ha majd gyermekem lesz, akkor majd neki szavalok és mesélek. De ez még egy kicsit odébb van, mert most szeretnék jó riporterré fejlődni. Akiért érdemes odaülni a tévé elé.

Szilvássy József