Hangsúly: Nem vette a gyógyszerét?

Mečiar múlt heti állítását, miszerint a néhai magyar miniszterelnök, Antall József 1991-es találkozásuk alkalmával a Csallóközt követelte volna tőle, egyáltalán nem történészeknek kellett volna cáfolniuk.

Untig elég lett volna megkérdezni azon szlovákiai pszichiáterek valamelyikét, akik Mečiart még miniszterelnöksége idején pszichopatának minősítették…

Mert már akkor is úgy viselkedett, mint aki nem normális. Azon kívül, hogy sajna, anno még korántsem volt olyan ártalmatlannak tetsző közéleti zombi, mint most…

Persze lehet, hogy nem volt és most sem kimondottan őrült az öreg, hanem csak egy olyan ember, amilyenből számtalan futkos a Kárpát-medencében. Vagy mindössze annyi történt, hogy nem szedi rendesen a gyógyszereit? Nem tudhatjuk. Az viszont holtbiztos, Mečiar akkor is hazudik, ha egy árva szó el nem hagyja a száját. Egyébként ebben a számban sem egymaga versenyez…

Más kérdés, mennyire hajlandó tolerálni a mindenkori közönség, hogy félcédulások, kisstílű simlisek, üresfejű szájhősök alul-fölül ürítkezhessenek a közélet virtuális színpadán? Csak azért, mert nem figyel, részeg vagy épp olyan hülye az ügyelő, mint a szóban forgó amatőrök... Bár a közönség sohasem különb kedvenceinél…

Van azonban egy másik olvasata is a szóban forgó mečiari mesének. Például az, hogy nem akart kimaradni ő sem az immár takonyként nyúlóó szlovák-magyar, ha úgy tetszik, magyar-szlovák pankrációból. Ha már Slota, a legbüdösebb szájú csapattag, a kapitány, Robert Fico engedélyével, sőt, asszisztálásával oly nagyokat kaszálhat a publikum legprosztóbb gyűlölködői között. Nehogy már csak ők ketten vésődjenek be a szlovák néplélekbe a magyar szellem fölkent írtóiként…! Méghozzá egy olyan műfajban alakítva, amely különben is mečiari szabadalom. Mármint a folyamatos ellenségkeresés vagy éppen ellenségteremtés, no és a hazugság munkamódszerként történő alkalmazása.

Hát ezért ejtethette el Mečiar a minap, hogy ő annak idején a legendás Antall Józseffel is szembeszállt, amikor az épp rajta akarta érvényesíteni fixa ideáját, amely szerint ő (Antall ugye) tizenötmillió magyar miniszterelnöke…

Hát nem egyszerű?  Végy egy immár halott embert, akivel még éltében találkoztál és adjál a szájába valamit, amivel a leghatékonyabban fölhívhatod magadra a figyelmet… Ha pedig most épp egy szlovák-magyar „horrorsó” van műsoron, s egy Horthy Miklóssal abszolvált találkozóra ugye nem lehet hivatkozni – bár Mečiar esetében még ilyesmit sem lehet kizárni – Antall József és az ő szlovákokkal szembeni területi követelése a nyerő…

Barak László, www.parameter.sk