Megosztás
Van egyfelől a kormány migránsellenes uszító kampánya, többek között azzal a jelszóval, hogy „Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod törvényeinket!”, mintha minden menekült potenciális terrorista volna. És van másfelől az a jóindulatú, de naiv hit, hogy a Nyugatot – aminek Magyarország is része, ha szegény rokonként is – a mostani migrációs hullám nyomán semmilyen többletveszély nem fenyegeti, az a dolga, hogy megoldja a helyzetet, business as usual.
Még a kerítésügy előtt megjegyeztem, hogy a bevándorlás és a multikulturalizmus témájában a magát demokratikusnak valló (túlnyomórészt baloldali) ellenzék akkor sem hisz Orbánéknak, ha igazuk van. Van egy másik ilyen téma is: az az állítás, hogy a menekültekkel együtt terroristák is érkezhetnek és mehetnek tovább a nyugati célországokba.
Az elhívést megnehezíti 1. a kormányzat hideglelős külpolitikai dilettantizmusa (például az az ötlet, hogy a szíriai és afganisztáni háborús vagy polgárháborús övezetekben óriásplakátokon és újsághirdetésekben figyelmeztessék a kerítés meglétére), 2. a régi magyar hagyományt folytató csendőrös embertelenség (a meglévő, közművesített befogadóközpontok bezárása, sátortáborok építése a pusztában, büntetés kilátásba helyezése a menekült gyerekek krétarajzaiért).
A nemzetközi ügyekben tanúsított amatőrség azonban az ellenzékre is jellemző (sajnálatosan kevés kivétellel). Csak ami a kormányoldalon a nacionalista paranoia, az ellenzékben a veszélyek tudomásul nem vétele, a megállíthatatlan illúziókergetés, a „jó” Nyugatba, annak rendteremtő és -megőrző képességébe vetett, megingathatatlan hit.
A csendőrtempó nem jellemző az ellenzékre, csak ami kormányoldalon a leszakadástól rettegő átlagembert sötétben tartó és a sötétséget kihasználó demagógia, annak itt az a feltevés az ellenpárja, hogy alapjáraton minden ember jó, vagy ahogy Balázs Zoltán megfogalmazza, „az egyetemes emberiség szempontjainak minden más elé helyezése a mindennapos erkölcsi gyakorlatban”.
Magyarul: az ellenzék azért nem hiszi el, hogy terrorveszély van, mert a kormányzat azt mondja, hogy terrorveszély van, és ezért azt sem látja, hogy a kormányzat mennyire alkalmatlan a terrorveszély elhárítására.
Az nem érv, hogy nem a mi gondunk, úgyis továbbmennek, ha robbantgatni van kedvük, máshol robbantgatnak. Érdekes módon ezt az érvelést olykor azoktól is hallom, akik nem fogadják el, hogy az Észak-Amerikából importált, Európában szervetlen multikulturalizmus és az európai születésű jóléti állam kombinációja milyen súlyos veszélyt jelent a liberalizmus mintaországaira, mennyire kedvez a liberális kultúrától idegen közösségek megerősödésének. Mindegy, akárki a hibás, ez a helyzet. Magyarországhoz képest biztonságpolitikailag ezek az országok nem „máshol” vannak, a schengeni övezet részesei vagyunk, és ez nemcsak előnyökkel, hanem kötelezettségekkel is jár: védeni kell az övezet határait.
Más kérdés, hogy az Orbán-garnitúra szakmailag erre is alkalmatlan, mint sok minden másra, hogy a legfőbb vezető parancsára negyven fokban, sztálinista jellegű rohammunkában felhúzott kerítés, pardon, gyorstelepítésű drótakadály csak látványpolitizálás. Hogy még a GYODA őrzése sincs megoldva, nem hogy az állítólagos majdani, végleges kerítésé. De mondom, a kormány valóságos feladatokat képtelen teljesíteni.
A tények:
Egy: Ha a 2015-ben Magyarországra érkezett százezernél több migránsnak csak egytized ezreléke terrorista, az is sok.
Kettő: Ha nem hisszük is el azt az összeesküvés-elméletet, hogy a szerencsétlen családok tömegei nem a porig rombolt városokból, a vérengzések elől menekülnek, hanem pénzzel és előre kifizetett mobilszámlákkal fölszerelve átdobták őket százezerszámra Nyugatra – maga az Iszlám Állam, az amerikaiak vagy „némely titkosszolgálatok” – civilizációnk szétverése céljából, attól még jöhet velük együtt viszonylag kis számú (de így is veszélyes) terrorista.
Három: A közelmúltbeli franciaországi terrorcselekmények megerősítették azt a meggyőződést, hogy az iszlamisták többedik generációs helyi erőkkel dolgoztatnak, semmi értelme, hogy nyugat- és közép-ázsiai területekről küldjenek újabb merénylőket. Csak ez az érvelés hasonló ahhoz a 9/11 előtti hiedelemhez, hogy a muszlim terrorista, az palesztin terrorista. És hiába robbantott az al-Káida nagykövetséget, hajót, hiába próbálták az al-Káida kiképzőtáborát megjárt emberek már 1993-ban felrobbantani az ikertornyokat, a másik, másfajta célú és módszerű terrorbázis létezése csak 9/11 után jutott el a közvélemény és a véleményformálók tudatáig. Az Iszlám Állam minden eddiginél erősebb és gonoszabb iszlamista terrorszervezet, semmi sem zárja ki, hogy újítson.
Négy: Annál is inkább, mert az Iszlám Állam már betette a lábát Európába, konkrétan a Balkán muszlim többségű vagy kisebbségű területeire, Boszniába, Koszovóba, Macedóniába. a Szandzsák szerbiai részére. Kiképzőtáborokat létesítettek (minek, ha a kiképzetteket nem akarják bevetni?), fegyvereket, robbanóanyagot halmoznak föl, Daes-zászlós mecsetekben agitálnak, szervezkednek. Az eleve szegény kis országok rendőrsége és biztonsága küzd, amennyire bír (különösebb nyugati támogatás nélkül), de a veszélyhelyzet forrósodik.
És most nézzük a térképre, melyet az Átlátszó Világtérkép blogjának módfelett életközeli „El Camino de Balkan” sorozata is közöl:
[[{“type”:”media”,”view_mode”:”media_large”,”fid”:”168909“,”attributes”:{“alt”:””,”class”:”media-image”,”height”:”400“,”title”:””,”typeof”:”foaf:Image”,”width”:”480“}}]]
Az útvonal Macedóniától vezet Magyarországig, Koszovóból, Boszniából, Szandzsák felől könnyedén rá lehet csatlakozni. A Daes bázisaiba kiábrándult, a hit és a megoldás bizonyosságára vágyó, a szegénység és munkanélküliség elől menekülő, nem feltétlenül csak (született) muszlim és nem is feltétlenül csak délnyugat-balkáni kamaszok, fiatal férfiak tódulnak. (Hogy a nyugati, gazdag országokban is létező társadalmi anómia hogyan hajt az Iszlám Állam karmaiba más civilizációban felnőtt fiatalokat, arról zseniális riportot olvashatunk itt.)
A Nyugat-Balkánon kiképzett terroristák útja tehát Magyarországon át vezet Nyugat-Európa felé, ennyi. És mint a kevés életes riportból megtudhatjuk, azokon kívül, aki beszélnek, és igazat mondanak, bárki hallgathat hovatartozásáról és céljáról, bárki másnak mondhatja magát, mint ami. („Kurrens dolog lett szíriainak lenni”) mondja egy névtelen, de valódi szír a föntebb belinkelt „El Camino”-cikkben).
Ezzel nem számolni: biztonságpolitikai vakság és a nyugati, európai szolidaritás hiánya. Nem válasz rá az, hogy a kormány pedig ártatlanok ellen uszít, gyermekeknek okoz szenvedést, és tisztességtelen érvelés, hogy aki a veszélyre figyelmeztet, az nyilván a kormány embertelenségét helyesli.
Nem, én olyan kormányt szeretnék, amelyik a humanitárius kötelezettségeit is teljesíti az elemi – hogy az uralkodó ideológia kulcsszavát használjam: keresztényi – morál jegyében, miközben olyan biztonságpolitikát folytat, mintha 2015-öt írnánk, és Magyarország ezen a valóságos földgolyón létezne. Mert a mostaninak mind a két mérce reménytelenül magas. A civilek teljesítik humanitárius kötelességüket, de biztonságpolitikát nem csinálhatnak, az az ellenzéki, főleg a parlamenti pártok dolga volna. És jogos humanitárius felbuzdulásuk közben nem mutatják sok jelét annak, hogy a másik mércét egyáltalán ismernék.
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.