Paravélemény

Mikolaj már iskolaügyi miniszternek is rosszabb, mint a forradalom utáni szlovák történelem eddigi csúcstartója, a szintén SNS-es Slavkovská volt.

Miután Ján Mikolaj kimondta, ők bizony annak ellenére szankciókhoz kötik a törvény betartását, hogy az magában nem tartalmaz efféle lehetőséget, valóban beborulni látszik az ég.

A politikában, miként az életben is változnak a dolgok. Bizonyos prioritások olykor háttérbe szorulnak, esetleg teljesen feledhetővé lesznek, más dolgok fontossá válnak egy-egy helyzetben.

Csáky azt sugallja, ami szlovák az eleve rossz, ami viszont magyar, nem más, mint a minőség védjegye. Pedig, ugye korántsem az.

Azért született meg a vagyon eredetének vizsgáéatát szabályozó törvény, mert ki lehet szolgálni vele azoknak a fajankóknak a tömegét, akik csak attól bírnak boldogok lenni, hogy megdöglik a szomszédjuk kecskéje…

A kormánykoalíció csak úgy ontja a már ránézésre is kétes, csak a csőcselék szemében népszerű „jogi” normákat. Pedig az egyik legvacakabb kombináció, ha a rosszakarat és az ostobaság szorgalommal párosul...

A hazaffyas törvénnyel nem lenne semmi baj, ha a szlovák nemzet valahol az esőerdőkben alapított volna államot. És nem a 21-dik században tengetnénk életünket, hanem a kőkorszakban.

Iveta Radičová. Dzurindával és Ivan Miklóšsal ellentétben, aligha maszatolható be hatékonyan pártja tíz évvel ezelőtti kétes pénzügyeivel.

Mielőtt még kikerült volna Brüsszelbe európai parlamenti képviselőként, Monika Flašíková-Beňová cool dolognak tartotta a könnyű drogok dekriminalizációját, mivel maga is szokott néha füvezni...

Aválasztások után minden párt Ficóék kegyeit fogja keresni, valószínűleg még azok is, sőt talán épp azok a leghevesebben, akik egyelőre kategorikusan elzárkóznak ennek még csak a lehetőségétől is…