A számítógép bűvöletében

„Ké­té­ves ko­rom­ban már na­gyon sze­ret­tem a szá­mí­tó­gép előtt ül­ni, főleg lo­gi­kai já­té­ko­kat ját­szot­tam “ – mond­ja Zso­zsó, ahogy szü­lei és társai is be­cé­zik. A be­szél­ge­tés­be éde­sany­ja, Ber­na­dett is be­kap­cso­ló­dik, aki el­me­sél­te, hogy a kis­fi­ú­nak szin­te meg sem kel­lett mu­tat­ni, ho­gyan műkö­dik a szá­mí­tó­gép vagy ho­gyan kell elin­dí­ta­ni egy já­té­kot. Per­sze szülői fe­lü­gye­let­re azért szük­sé­ge van. „Ki­csi ko­ra óta ki­rak­ja az igé­nyes puzz­le-kat, bo­nyo­lult út­vesztős fe­la­da­to­kat old meg, és már ké­té­ves ko­ra kö­rül el­kezd­te gyűjte­ni a ro­bo­to­kat és a ki­s­a­u­tó­kat“ – foly­tat­ja az éde­sa­nya. Kér­dé­sem­re, hogy nem tart­ja-e ká­ros­nak a szá­mí­tó­gép ha­tá­sát, azt vá­la­szol­ta: „Nem bi­zony. Ezek a gye­re­kek már olyan vi­lág­ban nőnek fel, hogy elen­ged­he­tet­len szá­muk­ra a szá­mí­tó­gé­pes is­me­re­tek el­sa­já­tí­tá­sa. Ter­mé­sze­te­sen kellő oda­fi­gye­lés mel­lett, és meg­szab­va azt is, hogy mennyi időt tölt­het a gép előtt“ – vall­ja a ta­nár­ként dol­go­zó anya. Zsol­ti­ka egyéb­ként azt mond­ja, ha felnő, au­tó- és mo­to­r­é­pítő lesz. Ha­tal­mas gyűjte­mé­nye van olyan ro­bot­fi­gu­rák­ból, ame­lye­ket sa­ját ma­ga, tet­szése sze­rint ra­kott össze ap­ró, műanyag da­rab­kák­ból. Nem­ré­gi­ben eb­ben az is­ko­lá­ban egy pszi­cho­ló­gus kü­lön­böző fe­la­da­tok me­gol­dá­sa seg­tí­sé­gé­vel fel­mér­te a gye­re­kek ér­tel­mi szint­jét. Zsol­ti­ka itt 138 szá­za­lé­kot tel­je­sí­tett, ma­ga­san a leg­jobb ered­ménnyel. A szülők még­sem gon­dol­ják úgy, hogy kü­lön­le­ges­ként ké­ne fi­u­kat vagy a hoz­zá ha­son­ló gye­re­ke­ket ke­zel­ni. Hagy­ni kell őket, úgy él­jék az éle­tü­ket, ahogy ne­kik jó.