Jehova Tanúi? Jesszusom!?

Tegnap kedves ismerősömtől meghívót kaptam a Jehova Tanúi Egyház „nyílt napjára” vagyis inkább estjére, amelyet nagypéntekkel, illetve az utolsó vacsorával kapcsolatban tartanak, s ilyenkor ki-ki közülök meghív valakit felekezeten kívüli ismerősei közül. Aztán mindenki eldönti, hogy él-e a lehetőséggel és elmegy-e. Én elmentem. Márcsak azért is, mert jehovista ünnepet látni leközelebb csak egy év múlva lesz lehetőségem, mivel ezen az emlékező esten kívül semmi mást nem ülnek meg.

A témával kapcsolatosan kétféleképpen szoktak írni, általában vagy cikizik őket, vagy kevésbé általában, megértést színlelnek. Én megpróbálok csak személyes benyomásaimra hagyatkozni, kihagyva, amit a JT Egyházzal kapcsolatban objektivnek tartott forrásból ezidáig olvashattam.

A szerdahelyi Királyság Terembe voltam hivatalos. Talán a helyiek már észrevették ezt az egyáltalán nem hivalkodó, de nagyon takaros épületet a bősi úton. Este hétre vártak, vagy ahogy szivesebben emlitik, napnyugta utánra…utalva ezzel a zsidó időszámításra, amely a napokat mindig a Nap nyugvásától számolja. A hívők (itt: testvérek) a bármelyik templomban szokásos ünnepi öltözékban gyülekeztek, így aztán kilóghattam farmeremben és nyakkendő nélküli zakómban, válltáskával. De biztosítottak, hogy ezzel egyáltalán ne törődjek, és mindig hozzátették, hogy fő, hogy itt vagyok.

A hittérítő egyházakban ez szinte mindig elhangzik.

A kezdés után rövid beszéd, megemlékezve Jézus messiási mivoltáról és Jehova (Isten) szándékáról, a fiúáldozatról. Ezt rövid, dinamikus ének követi, mely során kapok én is egy énekeskönyvet, hogy követhessem a sorokat, majd bibliamagyarázat. Utána mindenki kezébe veszi a kovásztalan-kenyeres tányért, és a vörösborral megtöltött poharat, de csak pár másodpercre, amíg megnézik, megszemlélik, aztán már adják is tovább. Én is így teszek, és örülök, hogy Húsvét előtt van egy intenzív pillanat, amikor csak a kenyérre és a vérre gondolhatok, függetlenül a helytől és a közegtől.

Amíg a tányér és a kehely körbejár, körbenézek a termen. Eddig nem nagyon nézegettem, a kezdés előtt inkább engem néztek :-), és örömmel veszem észre, hogy mellettem egy fiatal hölgy ül. El is kérem a bibliáját, beleolvasok az előszóba, ami röviden ismerteti, hogy az Őrtorony Társulat újra lefordította és megfelelően rendezte az egészet, s hogy így lett most már teljesen autentikus, forráshű az egész.

Ez egy kicsit elszomorít, hogy ismét azzal találkozom, hogy egy egyház azt bizonygatja magáról, hogy ő az igazi.

Bár, az SaS-szel kapcsolatban rólunk is sokszor mondják ezt, úgyhogy megértem :-). Ha az ember hisz valamiben, hajlamos a kizárólagosságra.

Utána ismét ének, ami teljesen felvidít, mivel azt látom a szövegben, hogy ebben az énekben Jehova helyett kétszer is „Jeh” szerepel, és így is éneklik.

Király

Egy órát tartott a megemlékezés a dísztelen Királyság Teremben, ahol a falon csak egy a korinthusiakhoz írt levélbeli idézet volt, szlovák és magyar nyelven, egy ízléses nagy csokor virág a szónoki pult előtt és vagy száz, hitében nyilván erős ember.

Szándékosan nem  foglalkoztam vallásuk esetleges kritikájával vagy magyarázatával, hiszen neveltetésénél és tapasztalatainál fogva mindig mindenki készen áll, hogy pro és kontra mondjon ebben a témában valamit, legfőképpen azt, hogy éppen ki öl meg kit egyházától indíttatva, de hite nevében.

Az este érdekes volt, de nem különös. Az időpont és az ismeretlen misztériuma nyilván rám is hatással volt, ami bárhol is legyek, jó érzés. Eljőve megerősíthettem magam, hogy hit és vallás nem ugyanaz, az egyházról nem is beszélve :-). Maradok az első szinten.

Ezidőtájt emlékezik a keresztény világ Jézus kereszthalálára és feltámadására. Bármit is teszünk ehhez hozzá vagy veszünk el belőle, a világ használati utasításának aranyszabálya ettől változatlan marad. Ne tegyünk másokkal olyat, amit magunkkal nem cselekednénk.

Aki megemlékezik Jézusról, annak örömteli ünnepet kívánok, aki ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget, annak meg kellemes hosszú-hétvégét!!!

  hozzászólás