Csőd az IRÁNY.

Saját bevallása szerint Robert Fico kormányfővel csupán egy közös vonásuk van – mindketten uralkodói típusok. Ezzel azonban már minden hasonlóságuknak vége. Sőt, Richard Sulík közgazdász, a Szabadság és Szolidaritás pártjának (SaS) elnöke egyenesen esküdt ellenségének nevezi a kormányfőt. Talán azért is, mert tétlenül kell személnie, hogyan dől romjaiba az a szlovákiai gazdaság, melyet néhány évvel ezelőtt az adózás paramétereinek beállításával ő is segített kilábalni a gondjaiból. A 19 százalékos egységes adózás megalkotója azt állítja, hogy ezt az országot a telhetetlen kormánya teszi tönkre élén azzal az emberrel, aki az életében soha semmit rendesen nem csinált és mindig mások pénzéből élt A válságról, a hazai össztermék fenyegető visszaeséséről, a beruházásos ösztönzésekről és a hibás kormánydöntésekről nyilatkozik RICHARD SULÍK

 

Ön egyike az első közgazdászoknak, akik nyíltan beszélnek róla, hogy Szlovákiát államcsőd fenyegeti. Már ennyire rosszul állunk e téren? Miért ijesztgetik a nemzetet?

 Nem gondolom, hogy ijesztgetnék. Államcsőd akkor fenyeget, amikor az állam huzamosan túl sok pénzt kölcsönöz. Ezt nem teheti a végtelenségig. Azzal, ahogy az országunk mostanság eladósodik, valójában a csőd felé halad. Nem állítom, hogy ott is kötünk ki, azt azonban igen, hogy el kell kezdeni valamit tenni ebben. Vagy megemelni a költségvetési bevételeket, vagyis az adókat, ami népszerűtlen és sokszor kontraproduktív alternatíva, vagy el kell kezdeni spórolni.

Végtére is a kormányfő és a pénzügyminiszter már be is jelentették széleskörű takarékossági programjaikat, állítólag nem fognak a hivatalaikba új nyomtatókat vagy papírt vásárolni.

A papírspórolás Szlovákiát nem üdvözíti. Az a gond, hogy ilyen beszédekből itt már volt elég. Fico nem sokkal a hivatalba lépése után például kijelentette, hogy húsz százalékkal csökkenti a hivatalnoki állományt. Ez nem történt meg. És sok más dolog sem. Mindezek csupán üres ígérgetések voltak.

Szlovákiát a csődbe vezető bűnösként egyenesen Fico kormányfőt jelölte meg. Miért éppen őt? Hiszen a többi állam helyezte sem rózsás, a válság valamennyit lehengerli.

Fico talán egy SZISZ-gyűlés, de nem Szlovákia vezetésére lenne alkalmas. Soha életében rendes munkát nem végzett ő egy tehetetlen ember, akit a nemzet a hazugságai és az üres ígérgetései alapján választott. Egyszerűen kontár. Fico kormánya odaült a terített asztalhoz, mindent fölzabált s most a krízissel takaródzik. A közpénzek sivár állapota kizárólag Fico bűne. Az ő személyes bűne, mert az ökonómiáról halvány gőze sincs s közben dilettánsok és lobbisták seregével vette körül magát. A terített asztalnak, amit Dzurinda hagyott rá, 150 milliárd korona volt az értéke. Ennyivel voltak ugyanis magasabbak ennek a kormánynak az adóbevételei az első 30 hónapban, mint az előzőének. S nemcsak elherdálták ezt a pénzt, hanem még bennünket és gyermekeinket is számottevően eladósítanak. Mindezt miért? Fico hároméves kormányzása után nincsenek autósztrádáink, nincsen jobb egészségügyünk, nem kell kevesebb adót fizetnünk, viszont annál nagyobb a korrupció.

Azt hogyan értette, hogy Fico soha életében rendes munkát nem végzett?

Nem csinált semmi olyant, amiért közvetlen felelősséggel tartozott volna. Úgy értve, hogy közvetlenül, a saját bőrén érezte volna meg, ha valamit elfuserál. A katonaság után a Katonai Ügyészség egyik irodájában kötött ki, 1992 óta pedig képviselő. Mondjon nekem olyan példát, amikor egy képviselő személyesen ráfázott volna valamilyen rossz döntésére vagy hibás cselekedetére. Én ilyen esetre nem emlékszem. Robert Fico 1994-től hat even át képviselte Szlovákiát a nemzetközi bíróságon, az emberi jogok ügynöke volt. A tizennégy bírósági peréből egyetlen egyet sem nyert meg. Nem viselt a perek végkimeneteleért semmilyen személyes felelősséget. Ennek az országnak problémája abban rejlik, hogy olyan kormányfője van, aki még sosem leledzett olyan helyzetben, amikor elkerülhetetlen felelősségteljesen cselekedni. Nem élte meg azt, hogy ha valamit elront, ha hibás döntést hoz, el is viszi érte a balhét személyesen. Egyszerűen nem tudja, hogy mi az.

 Most is hoz hibás döntéseket a kormányfő?

Természetesen, és sokat. Például röviddel a funkcióba lépése után leállította a Cargo privatizációját. Az állam 14 milliárd koronát inkasszálhatott volna. Ma a Cargo veszteségeire 130 millió eurót kell ráfizetnünk. Ez egyértelműen olyan hibás döntés, ami a kormányfőnek semmibe, egyetlen centjébe se került. Most viszont a Cargóra az összes adófizetőnek kell összedobni a pénzt. A kormányfő döntött, mi pedig fizetünk a magunkéból. További rossz döntés volt az adómentes minimum megemelése a válság és a gyengülő hazai fogyasztás örvén. Az emberek néhány euróval ugyan többet kaptak, de nem estek fejre, hogy idehaza költsék el őket. Inkább külföldön, ahol monden olcsóbb, mint nálunk. Vagyis ezzel a lépésével Fico közvetve tulajdonképpen a külföldi vásárlásokat támogatja. Ha ugyanezért a pénzért csökkentette volna a hozzáadottérték-adó kivetési mértékét, akkor kizárólag a hazai vásárlásokat támogatta volna, és kizárólag hivatalosan.

Nem fél attól, hogy ilyen kemény kijelentésekért és kritikáért a kormányfő bepereli önt jó nevének csorbításáért? A kormányfő nevét ugyanis némely bíróink még az emberéletnél is sokkal nagyobbra értékelik, a politikusoknak nagyobb kártérítési összegeket ítélnek meg, mint amilyent egy tragikusan elhunyt ember özvegye vagy árvája kap.

Nem gondolom, hogy elkezd velem pereskedni. Ahhoz én túlságosan jelentéktelen vagyok számára és már csak politikai szempontból is nagyon lealacsonyodna, ha bármilyen kijelentéseimért elkezdene engem perelni.

A kormány válságkezelő csomagokkal küzd a krízis ellen. Rendkívül elégedett például a roncsprémiummal, amely meglódította az eladást és a Szlovák Nemzeti Bank szerint fél százalékkal növelte a hazai összterméket.

Igen, a roncsprémium 0,05 százalékkal gyarapította a GDP-t, ami mintegy 35 millió euro értéknek felel meg. Az adófizetőknek azonban 55 millió eurójába került. Ez siker? Akkor gratulálok. Ez Fico további hibás döntéseinek egyike – és kérdem én, hol az ő személyes felelőssége? Ebben az évben a hazai GDP 6,5 százalékkal visszaesik.

De hiszen rohamos visszaesést jeleznek az EU valamennyi államában, olyan realitás ez, amit elvégre a kormányzat tényleg nem tud számottevően befolyásolni.

A kormány nem bűnös, hogy a hazai össztermékünk 6,5 százalékkal visszaesik. A kormány abban bűnös, hogy még múlt év októberében is, amikor a válságot már intenzíven ragozták, a GDP 6,5 százalékos növekedését előfeltételezte. Ugyanaz a szám, csak más az előjel. Eme feltételezés alapján irreálisan magas bevételeket tervezett, 10 milliárd eurót. S mert a szociális kormányzat osztogatni akar, a kiadásokat 11 milliárd euróra tervezte. Ez a gond. Most a bevételek, értelemszerűen, sokkal kisebbek, mint a tervezett mennyiség, a kiadások pedig sokkal nagyobbak a tervezettnél és ebből keletkezik a mi nagy állami deficitünk. Ennek alapján állítom, hogy az ország a csőd felé tart. S ezen változtatni kell. Megmutatkozott ugyanis, hogy úgy, ahogy ez a kormány eljár, tovább eljárni nem lehet, mert ez az irány most teljesen rossz. Az állami költségvetés alapján tervezték meg önkormányzati költségvetéseiket a városok és községek is, nagy gond előtt most már nemcsak állam áll, hanem az önkormányzatok is. Ha mindjárt az elejétől kissebb bevételekkel számoltak volna a költségvetésbe, mindnyájan hozzáalkalmazkodtak volna a kevesebb mennyiségű pénzhez.

A pénzügyminiszter pár nappal ezelőtt kijelentette, hogy a mi adószendszerünk csak kedvező időjárásra van beállítva, és ő azt fontolgatja, hogy növeli a fogyasztási adókat és a járulékterheket. Ön társszerzője az adórendszernek. Miért nem állították be azt a légörvényes időkre is?

A mi adórendszerünk kitűnő, egyike a világ legjobbjainak. Jó időjárásra csak ez a kormány való, egyet dörren és már nem találják a kiutat. Szlovákiának a legegységesebb egységes adója van a világon, bármilyen jövedelmet következetesen tizenkilenc százalékkal adóztatunk meg. A mi adórendszerünk robusztus, nagyon nehéz megkerülni, mert aránylag kevés kivétele van és csak egyetlen egy mértéke. Persze előfordulhat, hogy valaki nem vallja be adóját, de kiteszi magát annak veszélynek, hogy a dutyiban végzi. A rendszert még tovább lehetne javítani, hiszen éppen ezt kíséreltem meg két évvel ezelőtt. Jó lenne csökkenteni a kivételek számát és azzal a pénzösszeggel, melyet az eltörölt kivételek hoznak, csökkenhetne az adó mértéke. Ha ezt két évvel ezelőtt megcsináltuk volna, ma egységesen tizenhat százalékos lenne az adótételünk. Amit azonnal meg kéne reformálni, az a járulékrendszerünk, hiszen a nyolcadik legmagasabb ilyen díjtételeink vannak a világon. Ebben azonban ez a kormány elszalasztotta azt a két kövér esztendőt, amikor mindezt meg lehetett volna tenni.

Az adórendszert a pénzügyminiszter Počiatek bírálja. Ön tanácsadója volt neki és egy évvel ezelőtt úgy nyilatkozott róla, hogy egy értelmes és tapasztalt ember. Már nem ezt gondolja?

Ő teljesen rendben van, jól jár az agya. Olyan ember, aki megélte a közvetlen felelősségviselés érzését. A kedvező időjárásra való adórendszeres kijelentésével egyszerűen meglepett. Talán nem gondolta át egészen. Pociatek a pálinka és hazárdjátékok forgalmi adóját tervezi megemelni. Segít ez a szlovák gazdaságon? 

Ez semi. A szesz adóhozadéka százmillió euró, nekünk az állami költségvetésből azonban eurómilliárdok fognak hiányozni. Ahhoz meg kellene tízszereznie a szeszadót, hogy a költségvetés egyáltalán megérezze. Mellesleg, minél jobban megemeli a pálinka forgalmi adóját, annál több szeszt fognak főzni az emberek feketén, vagy egyszerűen csempészni. Az nem érvényes, hogy megkétszerezzük az adótételt s ezzel az adóhasznot is megduplázzuk.

Vagyis ez csak amolyan kozmetikai beavatkozás?

Attól tartok, hogy ezt még annak sem nevezhetjük. Ez semi. Éppen hogy csak tetszetős, a választóknak jól eladható valami. Lám, nézzék csak, megemeljük az adóját azoknak, akik sokat vedelnek és szeretik a hazárdjátékokat. Sok pénzt azonban ez nem hoz.

A válsággal a labdarúgás terén is lehet küzdeni, múlt héten a kormány elfogadta a Nemzeti Futballstadion felépítésének tervét Pozsonyban 69 millió euróért (több mint kétmilliárd korona). Átgondolt projekt ez?

Ezt a közel hetvenmillió eurót ennek a kormánynak előbb valakitől be kell hajtania. Ez ismét egy a Fico rossz döntései közül, amiért semminemű felelősséget nem visel majd. Neki teljesen mindegy, hogy a válság idején még jobban megsarcolja az állami költségvetést. Ha az állam invesztálni akar, akkor autósztrádákat kell építeni. Ez lenne az értelemteljes válságelleni intézkedés, egyszersmind a legjobb program a regionális különbözőségek csökkentésére. Fico 2010-ig távúttal ígérte összekötni Kassát és Pozsonyt. Megint egy további üres ígéret. Roncsprémium, hőszigetelési hozzájárulás, szétlopkodott tenderek, futballstadion – mindezek a pénzeszközök a sztrádaépítésbe mehettek volna. Milyen beruházó jön hozzánk és teremt új munkahelyeket, ha Pozsonyban futballstadiont építünk? Ám ha megépítjuk a távutat Kassára, akkor a maga üzemét a beruházó a keleti végeken is felépíti, ahol igen magas a munkanélküliség.

A kormány a válság elleni harcba bevetette a beruházásos ösztönzéseket is. Több mint 31 millió eurót (egymilliárd koronát) osztott szét öt, köztük két autóipari cég között. Előtte élesen bírálta a gazdaságunk egyoldalú orientáltságát az autógyártó iparágra, most pedig ösztönzésekkel támogatja azt. Hogyan látja ön ezt az eljárást?

Ez teljesen tudathasadásos. Nem értem, mi akar ez lenni. Először is, állami támogatást csak a kiválasztottak kapnak, ami abszolút igazságtalan. Az egész állami támogatási rendszer beteg, beruházásos ösztönzéseknek nem kéne létezni. Hiszen ezek a pénzek nem a Marsról pottyannak ide, a szlovák állampolgároknak, a mi cégeinknek kell azokat megfizetni. A kormány valakitől, aki húsz embert foglalkoztat és alig tudja magát a felszínen tartani, behajtja az adót és odaadja másvalakinek. A Kia Motors 15 millió eurót (451 millió korona) kap 270 munkahely kialakításáért. Egy munkahelyre számítva ez 56 ezer auró. Miért nem kap 56 ezer eurót az a kisiparos, aki egyetlen munkahelyet teremt? Másként mondva – az egy-egy munkahelyet teremtő 270 kisiparos nem kap semmit, ellenben az egyetlen Kia, amely 270 munkahelyet teremt, 15 millió eurót vág zsebre. Másrészt, Szlovákia nagyon is függő viszonyban van az autógyártó termeléstől és ezt éppen a krízis idején szenvedi meg leginkább. Ezért az autógyártó ipart támogatni nemcsak hogy igazságtalan, hanem rövidlátó dolog is, hiszen ez mégjobban fokozza a tőle való függőségünket.

Mit kéne tehát ön szerint a kormánynak tennie?

Az államnak nem szabad a Jóisten szerepében tetszelegnie azzal, hogy előbb beszedi mindenkitől az adót, aztán nagyvonalúan szétosztja a kiválasztottaknak. A komány mindenkinek egyformán kell, hogy segítsen.  Javítania kellene a vállalkozás feltételeit, eltávolítani az akadályokat. Akkor majd a cégek idejönnek ösztönzések nélkül is. És, magától értetődően, a kormánynak reformokat is kéne csinálnia. Egyszerűsíteni a rendszereket – adókat, elvezetéseket, szociális juttatásokat, vagyis azt, amit én az állam és a polgár közti pénzcserének nevezek. Már régen át kellett volna írni a költségvetést, megcsinálni a revízióját. Ebben Počiatek nem önálló. Politikai utasításokat kell teljesítenie. Húzzák az egészet, mint a rágógumit. Lassacskán szoktatják rá az embereket, hogy baj van. Úgy van ez, mint a békafőzés. Ha forró vízbe dobják, kiugrik, ám ha hideg vízben teszik fel és lassan melegítik, akkor megfőzhető. Így főzi most Fico és Počiatek az embereket, fokozatosan jelentik be, hogyan emelkedik a deficit. De egyszer valaki benyújtja nekik a számlát. A választási időszak befejeztével biztosan akad olyan rátermett közgazdász, aki számokba szedi, hogy mibe került nekünk Fico regnálásának négy esztendeje. Összehasonlítja Dzurinda, illetve  Fico bevételeit és kiadásait. Nem leszek meglepve, ha a különbözet kétezer euró lesz egy lakosra számítva. Aztán majd kiderül – nézzétek csak, emberek, ez az ára annak, hogy ezt a hazudságbárót választottátok.

Annak ellenére, hogy ön szerint a kormány az egyik hibás döntést a másik után hozza, Fico továbbra is döntögeti a kedveltségi és népszerűségi listák rekordjait. Ezt mivel magyarázza?

Ez inkább politológusnak való kérdés. A kormány képes a hibás döntéseit nagyon jól eladni és megmagyarázni. Fico rátalált arra a megfelelő retorikára, amit az emberek hallani akarnak. Vegyük például a faliújság-tendert. A legvadabb privatizációs időktől kezdve egészen Robert Fico hivatalba lépéséig Szlovákia még egy ilyen szemetszúró korrupciót nem élt meg. Ez szörnyű sokat mond a morális hanyatlásról. Ennek a kormánynak sem akarata, sem ereje nincs a korrupció és a klientelizmus felszámolására. Most többet lopnak, mint az előző kormány alatt. S az Fico mesteri műve, hogy így is népszerű.

Tízezrek veszítették el a munkájukat 2009 első felében, a válság már a fizetési szalagokat is kikezdte, csökkennek a bérek a magánszektorban. Mikor derül szebb napokra?

A 2009-es év a kritikus. Úgy gondolom, hogy ebben az évben elérjük a fenéket, már közel vagyunk hozzá. Nem feltételezem, hogy a következő évben ilyen erős lesz a visszaesés, másrészt viszont nem jutunk vissza az egy vagy két évvel ezelőtti állapotokba olyan gyorsan, mint amilyen a hanyatlásunk volt. Ez egy ideig eltart. A következő esztendő valószínűleg még az idei szintjén marad.

S ha már feneket fogtunk, ott fogunk még szerencsétlenkedni néhány évig?

Egy ideig bizony úgy lesz, ez kész tény. Nem gondolom viszont, hogy sok évig, de ez már a kormány döntéseitől is függ majd. Ha a kormány nem tömte volna a pénzt ostobaságokba, hanem megépítette volna az autósztrádát 2010-ig, ahogy a kormányfő ígérte, akkor az tényleg segíthetett volna a gazdaságnak. Ha felépítjük a futballstadiont, akkor majd eljárhatunk oda mutogatni az, ami a kormányfő óriásplakátjain volt a választások előtt. A meztelen fenekünket.

(A beszélgetés eredetileg a Plus 7 dní c. hetilapban jelent meg, 2009.07.14-én. A szöveg és a fotó Lenka Kapustová munkája.)

Aki többet is meg szeretne tudni a fent elhangzottakkal kapcsolatban, jöjjön el holnap (szerdán) Érsekújvárba, ahol este 6-tól Richard Sulík tart kötetlen beszélgetéssel összekötött rövid előadást a Járulékbónuszról. Helyszín a Hubert szálló tanácsterme. - A találkozó nagy érdeklődés mellett lezajlott, köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek! Legközelebb augusztus 4-én, Vágsellyén lesz este 6-tól hasonló akciónk.