Hogyan legyünk benchmark

Pár héttel ezelőtt kaptam egy nagyon aranyos e-mailt.  Az MKP egyik járási vezetőségi tagja írt, hogy felmerült a nevem a járási elnökségen az Európa Parlamenti választásokkal kapcsolatban. Jelölnének, amennyiben vállalom. Megkérdezte azonban, hogy párttag vagyok-e? Mert újabban ez a módi, mármint a párt kizárólag saját tagjait jelöli.

Természetesen az ilyen jellegű kéréseket a mostani helyzetemben csak elutasítani tudom – az ember ne vállaljon el olyan dolgot, amihez nincs elegendő ideje. Mármint a jelölés és a kampány egy csomó idővel és kiadással járna, ehhez most momentán se időm, se pénzem.  Ám ez a kritérium szöget ütött a fejembe. Van az MKP-nak nagyjából tízezer tagja, ám magát közösségi pártnak tartja, vagyis a több, mint félmilliós szlováviai magyarság kizárólagos  képviselőjének tartja magát. Kizárólagos, hiszen tényleg kizárnak mindenkit, aki nem tagja a pártnak, pontosabban az elitet alkotó körnek (legyen az országos, vagy éppen helyi szinten).

Persze, be lehet lépni, ha valaki az Európa Parlamentben szeretné képviselni a pártot. Az megérne egy misét, hogyan tudnék én belépni (jelenleg) kijevi lakosként, vagy éppen dunaszerdahelyiként, ahol Pázmány-Hulkó duó privatizálta a pártot (is). Félek, hogy az esély azonos mind a két esetben...

De mi van ha én a Felvilágot szeretném képviselni, és nem csak a pártot? Mi van, ha úgy gondolom, hogy ennek a képviseletnek nem elég méltónak lenni, de profibbnak is, mint az MKP általában? Alapítsak pártot? Legyek független jelölt (vagyis "árulló")?  Vagy jelöltessem magam, hogy a párt kénytelen legyen elutasítani a fenti kritériumra hagyatkozva, de így legalább „benchmark” ( a szótár szerint „viszonyítási pont”) lehetnénk ahhoz, mit kell megváltoztatni a pártban ahhoz, hogy közelebb kerüljön sajét közösségéhez.

Szólhatna már valaki a pártközpontban, hogy a pártot nem bezárni, hanem kinyitni kéne... Az Európa Parlament éppen az a hely, ahol kellő profizmussal, haladó hálózatépítéssel több érhető el a felvilági érdekekért. Az MKP-nak érdemes lenne összedobni egy tanulmányt a két brüsszeli képviselője – Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád – munkájáról. Vizsgálni azt mit hozott a felvilági konyhára az első európai öt év, nem ártana tudni milyen mandátummal érkezett a két politikus az Európa Parlamentbe a pártjától (tipp: semmilyennel).  Személyes véleményem – láttam őket eleget „live” Brüsszelben és Strasburgban –  pozitív, ám egy ilyen értékelés és a következő feladatok kitűzése alapján kéne kampányútra bocsátani a következő jelölteket.  Ilyen jellegű cselekményről azonban nincs tudomásom - biztosan titkosan zajlik, mint annyi minden a politikához elegedhetetlen tervezés és kivitelezés az MKP-ban.  Igy, belső demokráciát mímelve, marad a járások joga jelölni, a pártvezetés privilégiuma választani, míg a választóké mindezt jováhagyni.

Néha azonban hiba csúszik a gépezetbe – négy évvel ezelőtt, hasonlóan a parlamenti választásokhoz, a pártvezetés által leírt Duka-Zólyomi Árpád megmutatta, hogyan kell kampányolni és kiütötte Berényi Jóskát az európai nyeregből.  Most aligha kerül sor egy hasonló huszárvágásra, de a magam részéről biztosan Csáky Pált karikázom majd, akárhányadik is legyen a listán... Oda való ő.

Ps. A múlt héten éppen a szokásos Belarusszal kapcsolatos lobbi utamon jártam Brüsszelben. A cél az volt, hogy az EU elfogadjon egy konkrét lépéseket tartalmazó „benchmark” dokumentumot a Lukasenkóval való párbeszédét mérendő. Mivel évek óta, nem titok, a KGB fekete listáján vagyok, az Európa Bizottság a belarusz nyitást többek között a hozzám hasonszőrű európai szakértők Belaruszba való bejutásával is mérni fogja. Így lettem benchmark már a múlt héten...