Történt, ami történt

Néhány nappal a parlamenti választások után a médiákat ellepték a témához kapcsolódó értékelések, elemzések. A több komoly anyag között néhány szánalmas próbálkozással is találkozni, amikor például egy-egy pártelnök próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, vagy éppen győzelemnek beállítani a keserves valóságot.

Teszi ezt az MKP elnöke is, illetve vele együtt az MKP-hoz közeli elemzők: az ő véleményük szerint ezeken a választásokon az MKP nem vesztett, a Híd pedig végképp nem nyert.
A tényekhez ragaszkodva azonban az elemzés már jóval egyszerűbb: a Híd ezeken a választásokon is elérte a bekerülési küszöböt, és ismét parlamenti erő lett – az MKP viszont immár második alkalommal maradt a parlamenten kívül, miközben választóinak száma nem emelkedett. Ebből mindenki számára világos, hogy ki a győztes, és ki a vesztes. Bár el kell ismerni, hogy az MKP kampánya jobb volt, mint a legutóbbi parlamenti választások alkalmával, ennek ellenére mégsem sikerült növelni szavazótáborukat. Ez azt is jelenti, hogy már ideje lenne szembenézniük a ténnyel: jelenlegi politikájuk csak ennyire elég…
A Híd egy mandátummal kevesebbet szerzett, mint 2010-ben – ezen most nem is nagyon lehet csodálkozni. Ennek főbb okait a kormánykoalíció civakodásában, szétesésében, a tőlünk független világméretű gazdasági válságban, és az MKP ellenünk folytatott negatív kampányában látom. Bebizonyosodott, hogy az MKP viselkedése ugyan meggyengítheti a Hidat, ám arra nem elég, hogy le is győzze.
A második kudarc „fényében” már talán az MKP is elgondolkodhatna az általuk folytatott kirekesztő kampány eredménytelenségén, hiszen a választók ismét az eredményeken és az együttműködésen alapuló értékeket támogatták. Jogosnak tűnik a kérdés, hogy vajon a következő választásokon is megéri-e részükről értelmetlen módon kockára tenni a felvidéki magyarság érdekképviseletét. Nem lenne hatékonyabb a gyűlölködés és az ellenségeskedés helyett inkább a közeledést és az együttműködést választani? Ennek egyik lehetséges első lépése az lehetne, ha a Hídra ellenség helyett „csak” politikai ellenfélként tekintenének. A közelmúlt történései miatt azonban jelenleg még úgy tűnik, mintha csak az lenne számukra fontos, hogy a választásokon kapott szavazatokért járó pénz egy ideig megint fedezze a párt vezetőinek fizetését és az apparátus működését. Egyértelműen csak saját megélhetési érdekeiket tartják fontosnak, viselkedésükben keresve sem találjuk azt a felelősséget, melynek egy kisebbségi pártot jellemeznie kéne.
A Híd előtt álló időszak sem lesz könnyű, hiszen parlamenti munkáját egy kényelmes többséggel rendelkező, populista módszereket alkalmazó kormánytöbbség mellett kell majd végeznie. Viszont legalább tény, hogy nem tartalékként, hanem aktív játékosként leszünk a pályán, amit a felelős munka elengedhetetlen feltételének tartok. Számunkra tehát most újfent lehetőség kínálkozik arra, hogy a parlamenti döntéshozatali folyamat részeseként járuljunk hozzá a felvidéki magyarság sorsának alakulásához, amelynek egyértelmű érdeke azt kívánja, hogy a következő éveket is megbízható és kiegyensúlyozott partnerként dolgozzuk végig a politikai spektrum többi demokratikus pártjával. 
 

  hozzászólás