Nos, akkor vegyünk számba csupán néhány evidens apróságot azokból, amelyek mindezt cáfolják.
Aki nem akar erőszakot, az nem megy el kinyalni ama Putyin valagát, amelyik éppen a világ egyik legerőszakosabb terrorállamát vezeti. Nem a béke felé vezető úton. Folyamatosan lövi az ukránokat, gyilkolja a civil lakosságot. És bár őt Fico és sleppje békepártinak látja, mégsem megy el Törökországba megtárgyalni a békét.
Aki nem akar vasfüggönyt és nincsenek diktátor hajlamai, az nem fordít hátat az összes európai partnerállamnak, és nem megy egyedül Moszkvába a világ legismertebb diktátoraival tárgyalni. És nem beszéli meg a legdiktátorabb jelenlegi diktátorral, hogy szobrot kéne állítani Konyev marsallnak.
Aki – figyeljetek magyarok, főleg azok, akik Ficoval orbáni/mélynemzeti szempontok szerint szimpatizálnak – azon csapatokat vezette, amelyek katonai erővel leverték az 1956-os forradalmat. És része volt a berlini fal, azaz a szó szerinti vasfüggöny megépítésében, valamint az 1968-as bevonulás előkészítésében is.
Világháborús érdemei ezeket a gyilkos tetteket nem képesek ellensúlyozni. Ha valaki szemében igen, az illető, egyértelműen diktatúrapárti, demokráciaellenes és/sőt bolsevik szívű komcsi.
Következésképpen Fico sem lehet modern, minden égtáj felé nyitott politikus. Mondhatja, de nem az. Hanem egy demokráciát alapértékeiben tagadó, azzal visszaélő bolsevik szívű komcsi. Ez nem szidalmazás, hanem ténymegállapítás. Szidalmazásra neki már nincs szüksége, tettei minősítik. Mint pl. Konyevet. Vagy Putyint.